A legfényesebb éremért menne Tokióba a gyönyörű paraúszó
Március közepén tért haza törökországi edzőtáborából Illés Fanni, aki tavaly 100 méter mellen világbajnok lett. A 27 éves paraúszóval a felkészülésről, a paralimpiáról, az edzés mostani nehézségeiről beszélgettünk.
– Kezdjük egy kis múltidézéssel. Mi volt a legmaghatározóbb eredményed számodra 2019-ben?
– Nekünk minden évben általában csak egy fő verseny van, ami fontos, a világbajnokság, amin 100 méter mellen aranyérmet szereztem. Ez az eddigi legnagyobb sikerem is, hiszen elsőnek lenni, az mindenképpen felülírja a paralimpiai ötödik helyemet, hiszen a világbajnokságon majdnem ugyanaz a mezőny, mint a paralimpián.
– Mennyiben számít az, hogy mellúszásban más kategóriába soroltak, mint amiben korábban versenyezned kellet? Számíthat az eredményedben majd akár Tokióban is?
– Eddig is ebben kellett volna lennem. Kiderült, hogy a vizsgálati papírjaim egy pár helyen hibáztak, de nem lehet úgy beadni a módosítási kérvényt, hogy hibás a papír. Sajnos azonban történt egy baleset, amikor leestem az ablakból, és kiment a könyököm. Az orvosom szólt, hogy emiatt lehet kérelmezni a felülvizsgálatot. Szerencsémre elfogadták a kérelmet, így mellúszásban lekerültem, a többiben azonban sajnos nem.
Pedig szerintem azokban is ott lenne a helyem, de nem azért, mert könnyebb lenne, mert ott nem lennék első egyik számomban sem, sőt a döntő is necces lenne, de legalább olyanokkal versenyeznék, akikkel valóban fel tudom venni a versenyt.
"Ha minden álmom valóra vált volna, és az összes számban abban a kategóriában lennék, ahol lennem kellene, akkor is a mellúszásban lennék a legjobb."
– Hogyan tudtál motivált maradni úgy, hogy olyanokkal kellett versenyezned, akik sokkal könnyebb helyzetben vannak, mint te?
– Nagyon ott voltam 2012-ben, hogy abbahagyom. Akkor azért adtam új esélyt neki, mert felkerültem Budapestre, és itt új lendületet kaptam. Végre paraúszókkal edzhettem, hasonló sérülésűekkel, mint amilyen én is vagyok, és egy jó kis csapat alakult itt ki. Ez motivált. Aztán amikor Rio sem sikerült, és ráadásul jött egy hormonális probléma, ami miatt meghíztam, akkor nagyon nehéz volt. De kivizsgáltak, rendbe tettek, és azóta jól vagyok. Már 2018-ban az Európa-bajnokságon is tudtam nyerni.
– Ez adta az igazi lendületet?
– Leginkább az, amikor mellúszásban a megfelelő kategóriába tettek. Az felszabadító érzés volt. Az, amikor tudod, hogy igazad van, de azt ki is kell valakinek mondania, vagy le kell írni, hogy igen, Neked volt igazad. És igen, ez egy nagy megkönnyebbülés volt több mint 10 év úszás után, még akkor is, ha csak mellúszásban tettek lejjebb. Csak erre fókuszálok. Nem is kell több. Gyurta Dani is csak egy számban nyert.
– Itt vagyunk a paralimpia előtt, amit teljes bizonytalanság övez jelenleg, hogyan készülsz rá a nehézségek ellenére?
– Most aggályos, hogyan fogunk tudni edzésre járni, már három napja nem mehetünk úszni, így itthon szárazföldi gyakorlatoztam. Van itthon medicin labdám, súlyzóm, ezekkel erősítek, fekvőtámasz, saját test, ezekkel csinálok pulzusemelő edzést. Az étrendemre figyelek, jó formában vagyok szerintem így 27 évesen. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó állapotban leszek, bár nagyon sokat számít, hogy új étrendre tértem át, sokkal egészségesebben étkezem. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy vitaminokat szedjek, és ehhez most már támogatást is kapunk.
– Néhány napja tértél haza a törökországi edzőtáborból. Milyen volt? Ott eléggé elszigetelve készülhettetek.
– Bárcsak most is ott lennénk! Nagyon jó volt. Azért kell elmenni külföldre, mert az úszás annyira monoton sport, minden nap ugyanazt csinálod, ugyanannyi ideig, hogy muszáj a változatosság. Illetve az edzőtáborban – mivel teljes ellátást kapunk – több idő marad a regenerálódásra is. A napunk nagy részét az edzés tette ki, nagyon jó volt a hangulat. A Vasas ép úszói is kint voltak velünk, ez volt az első alkalom, hogy épekkel együtt voltunk két hétig. Ez remekül összehozott bennünket.
– Most pedig itthon jön a folytatás. Mik a kilátásaitok a következő hetekre?
"Sajnos egyelőre nem tudunk vízben edzeni."
– A Magyar Úszó Szövetség próbál most engedélyt szerezni arra, hogy a Duna Arénába járhassunk úszni. Mindenáron azt akarják elérni, hogy az úszók olimpiai és paralimpiai felkészülése ne vesszen kárba. Nyilván ehhez kellenek óvintézkedések, tesztelni is fognak minket. De mindent meg fogunk tenni azért, hogy tovább készülhessünk.
– Meddig lehet így kitartani mentálisan?
– Úgy gondolom, hogy egy sportolónak az a kötelessége, hogy nemcsak önmagát képviselje és a klubját, hanem az egész országot, tehát kötelességünk kitartani.
"Nyilván nem végzünk olyan munkát, mint az egészségügyben dolgozók, vagy a rendőrök, de ugyanúgy a hazánkat képviseljük, és azért dolgozunk, hogy büszkék legyenek ránk. Most ezt kell tennünk, minden szabályt betartva."
– Mi most a legnagyobb cél?
– Mindent meg fogok tenni azért, hogy érmet nyerjek a paralimpián, ha meg tudják rendezni. A legfényesebb érmet szeretném hazahozni.
Fotók: Instagram/Illés Fanni